SIMULIIDAE
Púposszúnyog (imágó)
Megjelenésük:
Apró, 1-5,5 mm-es, zömök testű, erősen görbült, púpos hátú, inkább apró légyre, mint szúnyogra emlékeztető fonalascsápú kétszárnyúak. A szájszervek szúró-szívó vagy szívó típusúak. Csápjuk rövid, 11 ízből áll. A tapogatók hosszabbak a szívókánál. Lábaik rövidek, vaskosak. Szárnyaik rövidek, szélesek, színtelenek, nyugalmi helyzetben egymást keresztezik a potrohon.
Életmódjuk:
Mind a hím, mind a nőstény növényi nektárral táplálkozik, de sok fajnál a nőstény vértáplálékot igényel a peterakáshoz. Elsődlegesen a szarvasmarha és a ló vérszívói, legszívesebben az állattok lábain, hasi tájékán, fején és fülein táplálkoznak. Helyenként a baromfiféléket is tömegesen támadják.
A nőstények általában egymáshoz közel helyezik el petéiket, egyszerre 150-600 darabot, a folyóvizekben található növényzetre, valamint a kiálló kövek felszínére. A lárvák gyors folyású, oxigénben gazdag, hideg vizekben fejlődnek. A petéből 6-12 nap múlva kelnek ki, majd a nyálmirigyeikkel termelt selyemszerű anyag segítségével a víz alatti kövekhez, növényzethez rögzülnek. Szájszervükkel algákat, baktériumokat és szerves anyagokat szűrnek ki a vízből. A lárvastádiumok száma fajok közt, sőt fajon belül is eltérő lehet. A néhány naptól akár egy évig terjedő lárvakori fejlődés alatt általában 4-8 lárvaállapot figyelhető meg. Az utolsó stádiumú lárva barna színű selyemgubót (kokon) sző, amelyet víz alatti tárgyakhoz tapaszt; ebben megy végbe a bebábozódás. Mérsékelt égövi területen évente csak egy nemzedékük fejlődik.
Elterjedésük:
Több, mint 1500 fajuk ismert. A hazai fauna alig feltárt, csak kb. 40 faj előfordulása bizonyított; teljes faunánk ennek többszöröse lehet. Hazánkban a leggyakrabban a Boophthora és az Odagmia nemekbe tartozó fajok szúrják meg az embert és a háziállatot.
Jelentőségük:
A Simulium nembe tartozó mintegy 40 fajnak van kiemelt állategészségügyi jelentősége. Humán szempontból legjelentősebb a Simulium damnosum, amely az ember folyóparti vakságát okozó Onchocerca volvulus fonálféreg mikrofiláriáinak vektora.
Csípésük fájdalmas, ödémát okoz, és már néhány példány csípése is komoly nyugtalanságot vált ki az állatokból. Nyálmirigyeik váladéka allergiás bőrreakciót okozhat. Tömeges előfordulásuk esetén szarvasmarháknál csökken a testtömeg-gyarapodás és a tejtermelés. A súlyos anémia és az ún. simulotoxicosis következménye elhullás is lehet.
Forrás: mege.hu
